Magyar Íj Alapítvány
MAGYARIJ.HU
hungarikum

w plakett kHat íjkészítő összesen tíz íjjal pályázott az október 29-én első alkalommal megrendezett Az Év Magyar Íja – 2016. eseményre. A Magyar Íj Alapítvány céljának és tevékenyégének elismerését jelzi, hogy két minisztérium is képviseltette magát a Sümegen megtartott ünnepélyes eredményhirdetésen.


Korán keltek az ország távolabbi pontjairól Sümegre induló íjkészítők – a délvidékiekről és felvidékiekről nem is beszélve –, hogy időben megérkezzenek AZ ÉV MAGYAR ÍJA bírálatra, mely 11 órakor vette kezdetét a Hotel Kapitány Szálloda történelmi rendezvénycsarnokában.

Mustra és vizsgálat

Miközben az íjasmesterek egyenként a bírálóbizottság elé járultak, az íjak mechanikai vizsgálatát végző két asszisztens, Bogár Péter és dr. Kenéz Árpád minden íjon elvégezte az erő- és sebességmérést. Bár a pályázók az íjak szinte minden adatát előre megküldték az alapítványnak, az azonos feltételek és az összevethetőség érdekében minden íj ereje ugyanazzal az erőmérővel a helyszínen is bemérésre illetve rögzítésre került. Eközben a bírálóbizottság tagjai, Bencsik Péter elnök, dr. Bíró Ádám régész és dr. Szőllősy Gábor muzeológus arra kérték az íjasmestereket, mondják el íjuk készítésének módját, kialakításának történetét, illetve válaszoljanak felmerülő kérdéseikre.

stab

A stáb: Bogár Péter, dr. Kenéz Árpád, Bencsik Péter, dr. Szőllősy Gábor, dr. Bíró Ádám

A bő két órán át tartó vizsgálat és beszélgetés alatt hat igen elkötelezett és alázatos íjkészítőt ismerhettünk meg Foglár Gábor, Kokity Attila, Komárcsevics Sándor, Komendánt Endre, Mamuzsity Mihály és Pavlov Andás személyében.

Az egész nap folyamán igényes szakmai légkör és történelmi hangulat volt a jellemző; utóbbit néhány viseletbe öltözött szervező, a rendezvénycsarnok miliője, illetve helyszín fölé magasodó Sümegi vár is elősegítette.

sunmegivar

ifj. Bencsik Péter felvétele

A nap első részének nyilvános eseményeit követően a bírálóbizottság zárt ülésen vizsgálta tovább az íjakat, majd alapos megbeszélés és szakmai megfontolás után egyhangú döntést hozott. Amíg a bizottság ülésezett, a többi résztvevő és vendég díjmentesen megtekinthette a Középkori Élményparkot, annak múzeumát, ahol különleges ritkaságok, köztük VII-XVI. századi nyílhegyek láthatók nagy számban, valamint a Hintó- és Utazókocsi kiállítást, a Nemzetközi Szablyagyűjtemény és Fegyverkiállítást, a Sümegi várat, illetve a történelmi lovasbemutatót. Mindez Papp Imre várkapitány úr ajéndéka volt Az Év Magyar Íja esemény résztvevőinek.

Eredményhirdetés

e total Az ünnepélyes eredményhirdetésen is az íjaké volt a főszerep. A Hotel Kapitány Szálloda Mátyás király termében mind a tíz íj kiállításra került, hogy az eseményre érkező vendégek illő környezetben tekinthessék meg a pályaműveket. A meghívottak között akadt, aki először látott ilyen eszközt, ezért jó volt látni a tisztelettel párosuló óvatosságot, amint megérintették a kiállított darabokat.

Az esemény jelentőségét mi sem példázza jobban, hogy Szedlacsek Emília, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúrális Főosztályának vezetője, és Antal Andrea, a Földművelésügyi Minisztérium Hungarikum Főosztályának vezetője személyesen köszöntötte a résztvevőket.

asztal

Kőfalvi Éva, Szedlacsek Emília, Antal Andrea, dr. Szőllősy Gábor, Bencsik Péter, dr. Bíró Ádám

kulondij Ezt követően dr. Bíró Ádám különdíjat adott át Mamuzsity Mihály vajdasági íjkészítőnek, mert az általa készített íj minősége, a kidolgozás finomsága, az íj harmonikus megjelenése révén aprólékosan és tudatosan dolgozó, igényes mesteremberről árulkodott, aki megfelelő régészeti adatok birtokában tovább gyarapíthatná a régészetileg hiteles honfoglalás kori magyar íjak számát és öregbíthetné azok dicséretét.

Elérkezett a legfontosabb pillanat, a győztes íj kihirdetése. Ekkor a bírálóbizottság elnöke a tíz kiállított íj közül kiemelte a győztes remekművet, majd a díszvendégek asztalára helyezte. Megható pillanat volt, amikor Komendánt Endre, neve hallatán hosszú másodpercekig csak állt, megszólalni sem tudott, majd könnybe lábadt szemekkel vette át a díjat. Az aranyozott plakettet, a merített papírból készült oklevelet és a 100 000 forint pénzjutalmat Szedlacsek Emília adta át, Antal Andrea pedig a Hungarikum Bizottság ajándékát nyújtotta át neki.

vamosi

Ezután dr. Vámosi Péter, a Magyar Íj Alapítvány alapítója emléklappal köszönte meg minden jelenlévő íjkészítőnek az áldozatos munkát, melyet a IX-XI. századi Magyar Íj rekonstruálása és tovább éltetése érdekében tesz.

Az eredményhirdetés végén Kőfalvi Éva, a Hotel Kapitány szállodaigazgató-helyettese állófogadásra invitálta a megjelenteket.

A kisebb-nagyobb csoportokban kialakult kötetlen beszélgetések során az alapítvány képviselői örömmel konstatálták, hogy az íjkészítők, a vendégek és meghívottak elismeréssel nyilatkoztak az eseményről: "Látszik, hogy a szervezésbe sok munkát fektetett az alapítvány, hiszen mind a szakmai, mind az adminisztratív előkészítés profi volt. A pályamunkákat olyan nívós bírálóbizottság véleményezte, akik a maguk területén a legkiválóbbak közül valók, s ez nem mindennapi konstelláció." 

A hivatalos program a szakmai résztvevők közös beszélgetésével zárult, ahol számos fontos információ jutott felszínre mind az íjkészítők, mind a bírálóbizottság részéről.

A Hungarikum Bizottság felkérésére a Herman Ottó Intézet készített videó-összefoglalót az eseményről, melyet ide kattintva tekinthetnek meg.

 További fényképek tekinthetők meg a galériában.


Tanulságok, szakmai tapasztalatok

Bencsik Péter: Örvendetes, hogy már az első alkalomra aránylag nagyszámú pályázat érkezett, melyek jó része igényes szakmai műhelyből került ki. Voltak azonban olyan említésre okot adó hibák, melyek mellett a Magyar Íj feltámasztása iránt érzett felelősség okán nem szabad elmennünk, ezért engedtessék meg, hogy kifejezetten jobbító és előremutató szándékkal megemlítsem ezeket.

  • Akadt néhány íjkészítő, aki feltehetően nem tanulmányozta részletesen a kiírásban szereplő kitételt, mely szerint a pályaműveknek meg kell felelniük a „IX-XI. századi Magyar Íj” mint Hungarikum előírásainak. Ez a pontatlanság többnyire abban mutatkozott meg, hogy az íjak néhány esetben nem az Eurázsiában „őshonos” anyagból készültek (pl. „idegen” fa és íjburkoló). Akadt olyan íjszarv-forma, amely nem volt besorolható az ún. jellegzetes magyar kategóriába, melynek készítője el is ismerte, hogy egy, a számára esztétikusnak ítélt fantázia kialakítást alkalmazott. Egy-egy esetben húrzsámolyos megoldás illetve szarvméret-probléma is mérhető volt.
  • Az íjlemezek anyagválasztása több esetben gondot okozott. Itt kell hangsúlyozni, hogy az eddig előkerült leletek esetében kizárólag szarvasagancsot sikerült a szakembereknek beazonosítaniuk, mely alapján az íj markolatának és szarvának merevítését csak akkor lehet elfogadni, ha elbomló anyagból (pl. szaru, fa, stb…), vagy szarvasagancsból, és nem csontból készül.
  • Egy agancsmerevítésnél gondot okozott a lemez toldása, melyre ismert leletanalógia jelenleg nincs.
  • Több íj esetén nyilvánvalóvá vált – főleg a tesztlövések során volt szembetűnő – hogy az íjkarok hangolása (tillerezése) nem volt megfelelő.
  • Volt íj, amely karjainak veszélyesen gyenge pontjai valamint merev szakaszai csökkentették az íj teljesítményét, és esztétikai megjelenését.
  • Szembetűnő volt több íj esetén az indokolatlanul tömegesre (vaskosra) kialakított íjszarvak problémája, főleg a relatíve alacsony húzóerejű íjak esetében.
  • A tesztlövéseken az íjak nagy része átlagosan teljesített, egy-két minimálisan kiemelkedő íj mellett volt néhány „alulteljesítő” pályamunka is, utóbbiak sok esetben a helytelen íj/íjszarv tömeg-arány miatt kialakuló dinamikavesztésből és íjrezonanciából fakadhattak. 

Mindezek ellenére a legtöbb íj kialakítására az igényesség, a precizitás, a maximális minőségre és esztétikumra való törekvés volt a jellemző, csak ritka esetben tapasztaltunk elnagyolt megoldásokat. Kifejezetten pozitív észrevétel, hogy számos íj ínból és sodort bőrből készült ideggel rendelkezett. Itt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a jövőben minden íj esetén elvárt lesz a természetes ideg megléte.

Dr. Bíró Ádám: Ugyan a legújabb honfoglalás kori régészeti kutatások eredményei a 21. században örvendetes módon egyre modernebb információs csatornákon juthatnak el az érdeklődő közönséghez, továbbra is tapasztalható, hogy a régészeti korú tárgyakat, viseleteket készítő, azokat újjáalkotó mesterek esetenként nem, vagy csak csekély mértékben veszik figyelembe a feltárt anyag tanúságát. A helyzetet nem könnyíti meg a tudományos kutatás sajátos nyelvezete, az adatfeldolgozás szokásos módja, a konkrét leletanyaghoz való kissé nehézkes hozzáférés, továbbá az, hogy a régiók leletanyagát összefoglaló, elemző és bemutató nagy monográfiák továbbra is könyvkötetek formájában jelennek meg viszonylag kis példányszámban, elsősorban a régészeti kutatók számára. Hosszú és kitartó könyvtári kutató munka szükséges ahhoz, hogy az érdeklődő kézműves a számára szükséges információk birtokába juthasson. Különösen nehéz a helyzet a határainkon túl élő magyar íjkészítők esetében, hiszen még nehezebb hozzáférniük az olyan, egyébként is ritka könyvtárhoz, ahol az összes szükséges szakirodalmat egyszerre fellelhetnék.

Dr. Szőllősy Gábor: Sikeresnek értékelem a kezdeményezést. A szervezés profi volt, a lebonyolítás gördülékeny és rugalmas. Nagyon örültem, hogy a mechanikai adatok felvételét is sikerült megoldani. Úgy láttam, hogy a készítők számára a legnagyobb problémát a szarvasagancs beszerzése okozta. Érdemes lenne erre valami intézményes megoldást keresni, mert több, mechanikailag és formailag kifogástalan íj emiatt vérzett el. Két íjkészítő íja elég távol esett a kiírás formai feltételeitől, az viszont pozitívumként értékelendő, hogy határainkon túli magyar lakta vidékekről is neveztek íjkészítők az eseményre. A rendezvénynek egyetlen gyenge pontja szerintem az időpont megválasztása volt. Barátságosabb időjárási körülmények között az íjak üzemképessé tétele is könnyebb lenne, és talán érdeklődő kívülállók is nagyobb számban jelennének meg.

Borbély László: Nyilvánvalóvá vált, hogy néhány íjkészítő segítségre szorul főként a leletanyag megismerésében, valamint a megfelelő alapanyag (elsősorban gimszarvas-agancs) beszerzésében. Ezért az alapítvány további feladatának tekintem, hogy lehetőségeihez mérten nyújtson segítséget mindkét probléma megoldásához. A sümegi találkozó és jelen cikk megjelenése közti időben már meg is történtek az első lépések, melyekkel kapcsolatos konkrét fejleményekről tájékoztatjuk majd az érdeklődőket. (Addig is javasoljuk, iratkozzanak fel hírlevelünkre.)

A Magyar Íj Alapítvány köszönet mond

  • az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kulturális Főosztályának az anyagi támogatásért, mely lehetővé tette többek között az ÉV MAGYAR ÍJA díj alapítását és első két évben történő megrendezését,
  • a Földművelésügyi Minisztérium Hungarikum Főosztályának illetve a Herman Ottó Intézetnek a videófelvétel elkészítéséért,
  • Papp Imre várkapitány úrnak, a Hotel Kapitány**** Wellness Szálloda és Történelmi Élménypark különböző helyszíneinek biztosításáért,
  • ifjabb Bencsik Péternek és Bősze Balázsnak a fényképek készítéséért.
  • Külön mondunk köszönetet minden segítőnknek, hiszen önzetlen munkájuk nélkül az esemény nem lett volna sikeres és eredményes!
01-emmi.png02-agrarminiszterium.png03-HB.png04-PrintSisters.jpg05-vadaszutak.jpg06-AMC.pngw-GKK-ok.png