Magyar Íj Alapítvány
MAGYARIJ.HU
hungarikum

Őseink legfontosabb fegyvere az íj volt, melyről számos korabeli forrás tesz említést.

VI. Bölcs Leó bizánci császár (886-912) így írja le a magyarok fegyvereit:

"A magyarok fegyverzete kard, bőrpáncél, íj, kopja, s így a harcokban legtöbbjük kétféle fegyvert visel; vállukon kopját hordanak, kezükben íjat tartanak, és amint a szükség megkívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják".

A lotharingiai Regino apát Világkrónikájában a magyarokat az alábbiak szerint jellemzi:

"Fáradalmakban és a harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen… karddal csak keveseket, de nyilakkal sok ezreket ölnek meg, amelyeket olyan ügyesen lőnek ki szaruíjaikból, hogy lövéseik ellen alig lehet védekezni".
 

Az 1920-as években számos X. századi sírt tártak fel. A régészek a sarkantyúk, szablyák és egyéb leletek között hosszú és keskeny csontlemezeket is találtak. Senki sem tudta mire valók, amíg Cs. Sebestyén Károly rá nem jött, hogy a szerepük a markolat és a szarvak megerősítése volt. A felfedezést követően nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar íj ázsiai jellegű íj volt.

Ezt követően Cs. Sebestyén megpróbálta meghatározni az íj pontos alakját, mely különösen nehéz volt, hiszen abban az időben még nem készítettek a sírokról rajzokat, így a lemezek eredeti elhelyezkedése nem volt ismert. Emiatt a rekonstrukció során az abban az időben még mindig használatos ázsiai íjakra kellett támaszkodnia. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a leajzott íjkarok a markolat és a szarv között egyenesek lehettek. A karok szöge a markolatnál a középső csontlemezeken látható volt, míg a kar és a szarv közötti szög egy számítás eredménye, mely arra a feltételezésre épül, hogy az ideg csak a húrnyeregnél ér a szarvakhoz. 

 

Cs. Sebestyén leírásai felkeltették a Gödöllői Agrártudományi Egyetem egyik tanárának, Fábián Gyula figyelmét. Ő akkor már régóta foglalkozott íjászattal és a magyar íj különösen lázba hozta. Cs. Sebestyén elvi rekonstrukciója választ adott az alapvető kérdésekre, Fábián Gyula azonban többet akart megtudni. Úgy gondolta, hogy csak kísérletek útján válaszolhatja meg a kérdéseit és elhatározta, hogy megépíti az íj másolatát. Végül több mint egy tucat íjat épített. Úgy találta, hogy az íj magja számára legjobb a juhar. A hátoldalhoz szarvasínt használt, a has oldalt magyar szürke marha szarvával borította és szarvasagancsot használt a csontlemezekhez. Legtöbb eredménye alátámasztotta Cs. Sebestyén rekonstrukcióját, egyetlen különbsége a felajzatlan íj alakjában volt. Fábián sokkal kisebb mértékben „reflexelt” íjakat épített, így csökkentve a karok kicsavarodásának veszélyét, azonban ezzel együtt csökkentve az íj hatékonyságát.

 

Cs. Sebestyén Károlyon és Fábián Gyulán kívül, mások (pl. Jakus Kálmán) is tanulmányozták a honfoglaló magyar sírleleteket, melyek alapján sikerrel rekonstruálták a kor félelmetes fegyverének szerkezetét, alakját és méreteit. A mai napig több mint egy tucat hazai kísérletező kedvű személy készített működőképes magyar szarus íjat, amelyek eltéréseket mutatnak.

 
01-emmi.png02-agrarminiszterium.png03-HB.png04-PrintSisters.jpg05-vadaszutak.jpg06-AMC.pngw-GKK-ok.png