A Magyar Íj szimbólum! Elválaszthatatlanul kötődik a Kárpát-medencében letelepedett elődeink életmódjához. Mindezt határainkon innen és határainkon túl jól tudják mindazok, akik Európa és a népvándorlás korának történelmével foglalkoznak. Volt idő, amikor ezt a fegyvert mindenki másnál jobban és eredményesebben használtuk akár vadászaton, akár harcban. Kijelenthető, hogy nemzetünk megmaradását köszönhetjük „Neki”.
A Magyar Íj azonosítása
Az eurázsiai sztyeppéken élt népek összetett reflexíj-családjába tartozó IX-XI. századi Magyar Íj jól megkülönböztethető az „íjcsalád” többi tagjától. A Kárpát-medence területén eddig feltárt IX-XI. századi sírokból közel 300 sír tartalmazott íjmaradványokat (szarvasagancsból faragott szarv- és markolatlemezeket), mely jelentős mennyiségnek számít egész Eurázsiában. A IX-XI. századi leletanyag ezáltal világviszonylatban is egyedülálló lehetőséget biztosít a Magyar Íj egyedi jellemzőinek meghatározására.
A Magyar Íj rekonstruálása szempontjából elsődleges jelentőségű az íjmaradványok anyaga, formája, szerkezete és sírbeli helyzete. Másodlagosnak tekintjük más népek épen fennmaradt egykorú íjait, néprajzi párhuzamokat, ma is élő eurázsiai íjkészítők tradícióit, illetve a XIV. századtól e témában megsokasodott írott forrásokat. A másodlagos információk azonban nem írhatják felül a konkrét magyar régészeti leletanyagból származó elsődleges információkat.
Mindezidáig komplett IX-XI. századi magyar íj nem került elő. A feltárt maradványok alapján készített szarusíj-rekonstrukciók és a velük végzett kísérletek azonban bizonyították a Magyar Íj működőképességét, használhatóságát és hatékonyságát.
Magyar Íj-nak kizárólag olyan íj nevezhető, amely
1. vagy egy konkrét IX-XI. századi magyar íjmaradvány alapján készül (lásd: adattár – később), vagy
2. amelyet a IX-XI. századi magyar íjmaradványok elemzése során megállapított általános paraméterek (alak, arány, méret) szerint készítenek.
Mindezekhez kötött forma, alapanyag és készítéstechnika párosul.
