Újra összegyűltek az íjkészítők Gödöllőn, a Grassalkovich Kastély Lovarda termében, hogy megméressék magukat az "Év Magyar Íja – 2019." versenyen.

Ez már a negyedik ilyen alkalom volt, de úgy látszik még mindig akad bőven kihívás a készítők számára.

Ezúttal 4 készítő 6 íja nevezett a megmérettetésre, melyből sajnos egy – talán az egyik legszebben kivitelezett darab – avar íj-rekonstrukció volt, amely sajnos paraméterei és korszaka alapján természetesen nem vehetett részt a versenyen.

A zsűri tagjai: dr. Bíró Ádám, Bencsik Péter, dr. Sudár Balázs

Az íjak készítéstechnológiáját a három tagú zsűri előtt kellett ismertetni a készítőknek a már megszokott módon. Míg az egyik íjasmesterrel beszélgetett a zsűri, addig segítőink a többi íjon elvégezték az erőmérést és elkészültek a fotók is.

Ezt követően került sor a sebességmérésre, amely a rossz időjárásviszonyok miatt kis bonyodalomba ütközött. Végül a lovarda-terem hátsó részében, mesterséges fény mellett történhetett meg az íjak hatásfokának tesztelése.

Családia hangulatú esemény volt. A versenyzők családtagjai mellett a szervezők és az emlékplakettet készítő rézműves mester is tiszteletét tette az eseményen. Több helyen, kisebb-nagyobb csoportokban szakma diskurzus, jókkedélyű beszélgetés zajlott. Harapnivalóról a szervezők maguk gondoskodtak. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: házi szalámi, Lokálká üdítő, pogácsa, édes sütemények, virslis-sajtos kifli, miegymás...

Az íjak részletes átvizsgálását követő végső döntés meghozatala komoly nehzséget okozott a zsűrinek. A versenyben maradt íjak közül 4 lelet alapján készült, egyet pedig az általános paraméterek figyelembevételével készített el a mester. A helyezéseknél figyelembe kellett venni az íjak megjelenését, paramétereit, valamint a tesztlövések során tapasztalt működését. Érdemes megemlíteni, hogy a legtöbb íj esetében a maximális húzáshossz nem érte el a 30 collt. Akadt olyan íj is, amelynél 23-24 collnál meg kellett állni a fonterőméréssel is, és a tesztlövéseknél is nagy figyelmet kellett fordítania a lövéseket végző íjásznak a húzáshossz betartására.

Az idei pályázók: Foglár Gábor, Kókity Attila, Kapi Tamás, Pap  József

Mindenképpen elmondható, hogy sokféle szempontot kellett figyelembe venni, amikor a helyezések kerültek megállapításra. Mindez olyannyira árnyalttá tette a döntést, hogy végül csak 1. és 2. helyezett került megállapításra.

2019 győztese: Kókity Attila – Törökbecse nevű íja

Az íjakon egyébként látszott a rengeteg befektetett munka, de valamilyen apróságon elcsúszott néhány készítő. Hogy milyen nehéz egy természetes anyagú fegyverrekonstrukciót létrehozni az is mutatja, hogy több évnyi tapasztalattal rendelkező íjkészítők is meg-megbotlanak bizonyos munkafázisok során. Dícséretes, hogy nem adják fel, és évről-évre megörvendeztetnek munkáikkal. Öröm velük együttdolgozni, kézbe fogni az íjakat, elvégezni a tesztlövéseket. Ezek az íjak élnek, de akkor élednek fel igazán, ha a lövésre kerül a sor.

Alapítványunk köszönetet mond az esemény támogatóinak